Apám

A gloriett társasházunk udvarán állt, amikor beköltöztem. Kerti partik lehetőségét teremtette meg a lakóknak, születés-, névnapokra invitált. A szabály annyi, tízig maradhatunk a többiek nyugalma érdekében.

A nyári sütögetést évek óta itt tartom, kollégáimat és barátnőimet nem a szülői házba hívtam, természetesen a családom is ott volt. Apa gondoskodott a kerti grillről, Balázs az italok utánpótlásáról, a húsokat előző este bepácoltam, a süteményeket a barátnőim hozták.

– Viki! – Edit, a titkárnőm szólt. – Balázs integet az erkélyről. Hozzád jön a kapuban várakozó férfi? – Mobilomat a lakásban hagytam, az öcsém hívni sem tudott.

Miért szóltam volna Zsoltnak? Azt nem mondhattam, ne legyen itt, mégsem akartam, hogy találkozzon apával. A kaputelefonon érhette el Balázst.

– Az nem Pápai Zsolt? – Naná, hogy volt köztünk egy kolléganő, aki ismeri.

– Mit keres itt? Beszélek vele!– Apa dühösebb volt, mint hogy logikusan gondolkodjon.

– Anyáék az ügyeidről nem tudnak, azt sem, hol voltam egy hónapig. – Követtem apát. A kisebbik baj, hogy Zsolttal megint veszekedni fognak, nagyobb gond, hogy a család megtudhatja a régi bűnöket.

– Miért hozott virágot? – Megérkeztünk a kapuhoz. Zsolt fréziacsokrot tartott a kezében. – Tűnjön innen a csokorral! – máris veszekedett Zsolttal.

– Apa, légy szíves! Legalább gondolkozz! Mindenki lát titeket.

A parkolóban Zsolt kocsija mellett álltak meg, testbeszédük nem vitára, hanem társalgásra utalt, ehhez mindkettejük önuralma megfeszült. Végül Zsolt betette a csokrot az anyósülésre, és elhajtott.

– Ki volt ez, Sanyi? Miért nem jött be? Én is kíváncsi lettem volna rá – kérdezte anya.

– A lányod udvarlója, akkor mutatkozhat be nektek, ha fél év múlva is együtt lesznek.

Amint kiürült a lakásom, áthívtam Zsoltot.

– Mi volt ez, Viki? Miért nem szóltál az ünneplésről?

– Nem tudtam, hogy tudod. Sose használtam a Mártát. – Ez a második nevem, a téli névnapjaim miatt ekkor tartom a grillpartit, ezen kívül semmi nem emlékeztet rá. A gimis koromból megmaradt hagyomány okát kizárólag a családom ismeri.

– A három cukrot a kapucsínódban elfelejtetted? Miért titkoltad a mai sütögetést? Nem tudtam, hogy elhívod a szüleidet.

– Apa miatt nem akartam, hogy itt legyél.

– Mondtam, apád előtt tisztáznunk kell a helyzetet. Jobban kéne bíznod bennem!

– Hogy bízzak benned? Miért kavarnám fel apát egy… egy bizonytalan kapcsolat miatt?

– Mit akartál mondani? Mit akartál mondani?!

– Szexkaland. Egy szexkaland miatt.

– Tedd vízbe a virágot!

„Nem pusztán az ágyam lenne üres nélküled. Az életem is. Boldog névnapot! Zs.” – Ez állt a fréziák között rám váró üdvözlőkártyán, amelyet titkos névnapomra kaptam váratlan látogatómtól.

– Szexkaland…? – Nem haragos volt, meghitten csókolt. Gyengéden kényeztette a mellemet.

– Miről beszéltetek apával? Mit mondtál neki?

– Azt kérdezte, mit művelek veled. Azt válaszoltam, azt tesszük, amit egy férfi és egy nő szokott csinálni az ágyban.

– Hogy viselte?

– Mit tud tenni? Elmondtam, nekem is váratlan, elmondtam, hogy nem így terveztem. Szexkaland? Annak indult. Próbálkozott azzal, hogy kihasznállak, arra kértem, legyen türelemmel.

– Fél év türelmet kértél?

– Azt ő mondta. Ez a feltétele. Nem vitatkozhatok vele, azok után, amit tettem.

Az a férfi karolt át, aki tudja, mi vár rám a szivárványszínű szexen túli jövőben, felhőtlen kék ég vagy pokol. Egyszer azt írtam Zsoltról, hogy Janus-arcú. Janus… neki köszönhetjük a január hónap nevét, a kezdetet. 

Viki

Közkívánatra! Viki naplója folytatódik

Don’t wait for the perfect moment. 

Take the moment and make it perfect! 

Kizárólag a Párkapcsolat - Facebook zárt csoportban publikálom. Nem a megszokott írói csoport, nevéhez hűen emancipációtól az erotikáig beszélgetünk, szóval a "Párkapcsolatról". 

Szeretettel várunk akkor is, ha pusztán ezen részlet folytatására vagy kíváncsi :)

A szabadság kezdete (VZs 2.rész)
ADRIANA MOTTA·2017. MÁJUS 23.
Zökkenjünk bele térben és időben a történetbe: Viki lakásában vagyunk dél körül, azon a vasárnapon, aminek hajnalán visszafogadta Zsoltot. Következzenek Viki szavai, a napló utóirata!
"A francba, Zsolt! Azt sem tudtam, milyen napszak van, reggel, délelőtt vagy már ebédelnünk kellett volna.
- Nem vagy éhes? Nem is ettél még ma - a csípőm körül kuncogott pimaszul. Sejtelmes emlékeim voltak, szinte biztos, hogy nem először keltem ma fel. - Hasadra süt a nap! - kacagó férfihang hívott, várt a valóságba.
- Cseszd meg! - Felfogtam a testhelyzetemet, ébredő tudatomban tisztázódott, merre lazsál a két karom és miként hevernek a combjaim. Hason feküdtem, kedvesem annyira fordított el, hogy ébresztő nyalakodásával az ölemhez férjen. - Csiklandozol! - nevettem. Létezik a testednek az a pontja, amely félálomban a legenyhébb, szellőszerű érintésre is túl érzékeny, a pasid nyelve jelentősen átlépi ezt a határt.
- Hiányoztál. - Zsolt türelmetlen volt? Nem, az első reggeli együttlét után zavartalan álomba hagyott visszazuhanni. Órákig várt mellettem a második pajkos ébresztéssel. Hason fekve vagy hasra fordítva - akkor még öntudatlan lehettem -, merészkedett combjaim közé a szája, a nyelve. ....