5.nap reggel kilenc óra, csütörtök

Apa tekintete egyszerre volt kérdő és aggódó. Mire számíthatott? Mi a legkevésbé rossz hír ilyenkor, talán hogy nem feküdtünk le? Egy szoknyavadásznál kizárt, hogy ne történjen meg egy hónap alatt. Megerőszakol, vagy én is partner vagyok? A legelkeserítőbb, ha a helyzet ellenére én is vágyom Zsoltra?

– Ne haragudj, Viki! – Általában édesemnek vagy kislányomnak szólít. Pápai zsarolása előtt akkor szólított utoljára Vikinek, amikor polgári jogból utóvizsgáztam. Egy vezető bíró lánya! Nem érdekelte a bukott vizsgát megelőző negyvenfokos lázam se.

– Túl vagyunk rajta, apa! Nem fájt.

– Négy napja vagy nála! Egy hetet sem vártál!

– Le kellett volna kötöznie, vagy kést tartania a nyakamhoz? Hogy mersz kritizálni? Tudnod kell, egyben vagyok, épségben vagyok. Nehogy féltékeny legyél a zsarolóra!

– Vesztessé váltam az irodámban, anélkül, hogy bármit mondott volna.

– Meg kellett volna bíznod bennem, hagyni, hogy táncoljak vele! Esélyt sem adtam volna neki, miután megismerem a múltját, ezt ő maga mondta.

A továbbiakban az asztal mellett a családról beszéltünk, vagy kínos csend volt.

– Tégy meg bármit, csak ne kínlódj a fogságban! – Búcsúzóul a kocsim ajtaját ugyanolyan előzékenyen nyitotta ki, ahogy Zsolt, amikor megérkeztem hozzá.

Később kiválasztottam a baby-dollokat, Zsolt kártyájával fizettem, ehhez ragaszkodott. Bevásároltam a vacsorához is, és vettem egy robotgépet, ez hiányzott a legénykonyhából. Elkészültem a meggyes, avokádós csirkesalátával és a csokoládés linzertortával, mire Zsolt hazaért. A robotgép elemei szerteszét hevertek, épp mosogattam őket, amikor betoppant.

– Bármit megvehetsz, amire szükséged van a konyhában, nem pusztán az alapanyagokat! Nem szeletelek julienne-re, és nem dagasztok tésztát, eddig nem kellett ilyen gép. De nincs nyoma, nem húzták le a kártyámról. Azt hittem, ezt már megbeszéltük!

Zsolt elégedetlenségét, amiért nem az ő pénzét költöttem, komolyabban vettem, mint apám feddését a korainak nevezett szex miatt. Nem hagyott időt rágódni. A táskáját és a zakóját ledobta a dolgozószobájában. Kiéhezetten jött a konyhába. Szexre volt kiéhezve. Elzárta a vizet, szárazra törölte a kezemet. – Hiányoztál, szépségem! Mondtam, naponta vágyom rád! – Ha egy férfitől „bikás” első alkalmat kapsz, másnap nem kell csábítania, az öled folytatásért kiált. Nem jutottunk be a hálóba, a karfán keresztül döntött le a kanapéra. A párnán feküdtem, megemelte a karfára a csípőm, több volt ez kitárulkozásnál, szajhává tett. Gyors menet volt, Zsoltról csak utána került le az ing. – Kurva jó volt! Maradj így! – Leült, a fejemet a combjára emelte, azt nem engedte, hogy a csípőm megmozdítsam.

– Ne! Zsolt, ne folytasd! – A csiklóm és környéke elzsibbadt kalandozó ujjaitól. Egymás után reptetett el, miközben úgy éreztem magam, mint egy kínálkozó cafka. – Nem akarom, Zsolt!

– Ne hisztizz, miközben élvezel! – Ugyanaz a parancsoló hang tartott kordában, amelyik a második, csókos estén. Megerőszakolta a csiklómat. A sírás küszöbén engedett szabadon. Hálás voltam a szerencsének, hogy apámat lehetőségek szerint megnyugtattam, mielőtt ismét fogollyá váltam. – Fordulj meg! – Újra gondoskodó vendéglátóm szólt. Fejem a combján maradt, bokám az L alakú kanapé párnázott sarkánál pihenhetett. A hálóból hozott egy plédet, amivel betakart.

Zsolt a fürdőszobába ment tusolni, én a konyhában befejeztem a mosogatást, és megterítettem a vacsorához. Törülközővel a csípőjén jött vissza. Kapkodóvá tette mozdulataimat a tehetetlen felháborodás, amiért nem tudtam ellenállni neki.

– Ne csapkodj! Ne duzzogj azért, mert orgazmusaid voltak! – Félelmetesebb volt, mint az apám. Tántoríthatatlanul biztos benne, joga van így beszélni, amiért kielégíti a nőket.

– Nem akartam! Így nem akartam!

– Nem kérdeztem. Sose szégyelld, hogy nő vagy!

– Melyik falra fogod kiakasztani a trófeámat? – Leültünk az asztalhoz vacsorázni.

– Nézz körül, alig van szabad hely a többi között! – Egy absztrakt keretbe foglalt óra és európai városképek törik meg a falak egyhangúságát. – A trófeáimat nem én hirdetem, a nők fecsegnek.

– A nőtől függ?

– Kizárólag. Terjesztheti dicsekedve, lehet dühös vagy szomorú, az eredmény ugyanaz.

– Akár kettőnk között maradhat?

– Hármunk között, apád is tudja. Szexért viszem ágyba a nőket, nem a névsorért, amit Pápai Zsolt neve fémjelez.

„Sose szégyelld, hogy nő vagy!” Zsolt szexleckéje este az ágyban folytatódott. Nem ragadta el a türelmetlenség, a délutáni aktus levezette feszültségét. A csődör, a kiéhezett férfi, a domináns pasi után újabb arcát mutatta meg. Egy figyelmes, játékos szerető szórakoztatott.     – Kacagj még! – Megtalálta csiklandós pontjaimat a nyakamon, a felkarom belső oldalán és persze a talpamon. Ám a zavartalan lepedőgyűrés után, elalvás előtt visszatért domináns énje, a baby-dollt felvehettem, a bugyiját nem. – Akadály nélkül akarok éjszaka eljutni hozzád! Ne kéresd magad az előtt, aki ki-be jár benned!

Nem meztelenül vagy a legmeztelenebb, hanem ha valami, például combodig sem érő fodrok emlékeztetik bőrödet, öledet a textil hiányára, és arra, hogy egy konok férfi tart rabságban.