23. nap délután kettő és három között, hétfő

Délután nem nyaktörő túrát tervezett, andalgós, havas üdülőhelyi sétára indultunk. Nem fogta meg a kezemet, nem ölelt magához, egyikünkben sem merült fel, hogy helyes lenne. Úgy tűnhetett, mintha testvérek lennénk. Vacsora után összepakoltuk a csomagjainkat, még öt-hat órás autózás várt ránk a mai munkanap előtt. Az utolsó frissítő arcmosásra, a smink igazítására mentem a fürdőszobába. Magamban elbúcsúztam a Zsolttal kötetlenül eltöltött napoktól.

– Mélyen elpakoltad a szemmaszkot? – kérdeztem a fürdőből kilépve. Mi a fene tört rám? Egyetlen morzsányi gyönyört sem akartam kihagyni.

– Komolyan kérdezed? – Zsolt sem értette, nem hitte el, amit hallott.

– Szeretném. – Megkaptam a titokzatos játékszert. Zsolt leült az ágyra, levette a cipőjét, kizárólag egy szexanalfabéta nem tudta volna, mi következik. – Nem fekszel le? – Igazítottam magamra az átlátszatlan csipkét.

– Nem tudom, mit szeretnél. – A kísérő hangokból nyilvánvaló volt, eldőlt az ágyon. Hasára ültem, és elkezdtem a vetkőzős előadásomat. A melltartó és bugyi maradt, nyelvemmel keresgéltem az apró szintváltást, a férfi megmerevedő bimbóit. A szemmaszk miatt élesebb érzékeim tévedés nélkül jelezték, itt is történik erekció. Zsolt szája nyitva volt, amikor ujjaim becserkészték. Nem láttam, de biztosan mosolygott.

– Szopj! – Két ujjal a fogai közé tolakodtam, és nem állt ellen az irányításnak. Nedves ujjaim visszakúsztak a bimbójára, szám a nadrágjára érkezett meg. Vakon kellett vetkőztetnem, vakon kellett gombról gombra teltebbé váló sliccét kinyitnom. Látatlanul vettem a számba, a nála szerzett tapasztalatnak köszönhetően mégis pontosan tudtam, hímtagja mely részén „garázdálkodom”. Felmerült bennem egy kérdés, amit nem létezik, hogy kimondjak, vagy mégis? – Honnan ismered ennyire a nőket? A látványhoz elég öt-tíz pornót megnézni, de az a tapintásban nem segít.

– Tapasztalat. Fordulj, és ne vedd le a szemmaszkot! – Hanyatt feküdtem, jobb kezem mutatóujját csiklómhoz igazította.

– Mit akarsz? Ezerszer maszturbáltam már!

– De nem szemmaszkban! Jobban fókuszálsz, talán azt sem hallod meg, ha elmegy egy kocsi az ablakod alatt. – Saját kezével ellenőrizte, eléggé felizgattam-e magam. – Folytasd rajtam! – Az árbóccal nem volt gond, keményen tartotta a látvány, amit nyújtottam. – Gyere! – 69-re húzott a hasára.

Mi ez? Kulcs zörög a bejárati ajtóban, Zsolt öt-hat óra körül szokott érkezni.