Hétvége, ebéd után Zsolt alszik. Értem, miért alszik ilyenkor. Hét közben esténként aktákat hoz haza, heti egyszer-kétszer buliban tölt fél éjszakát, amikor nem vagyok itt. Megszokta, hogy szombat, vasárnap, akár mindkét nap pihenjen ebéd után, igényli a biológiai órája. Úgy esik be ilyenkor az ágyba, hogy a szex sem érdekli. Valóban kopognak körmeim a billentyűzeten, ahogy egy hete mondta. Ki szerettem volna menni, hogy ne hallja, ám nem engedte. Lassabban írok, igyekszem halkan, de nem zavarja, szuszogása mély alvásról árulkodik, időnként egy-egy apró horkantást hallok.
Reggel újabb szextortúrát viseltem el. Szabadulni képes lányok miért engedik neki? Nem tudom, mi ez, nem tudom, milyen csipesz, nem hagyta, hogy megnézzem. Apró, az biztos, apró fogacskái lehetnek, szúrt, szorított, amikor a párocskát felcsíptette jobbra és balra a combom közé. A foglya vagyok, nem menekülhetek, amikor rám rakja.
– Percek alatt megszokod, alig fogod érezni – mondta csillapító, bársonyos kék tekintettel. Igaza volt, nem maradt más, csupán furcsa bizsergés és a tudat, nincs szabad akaratom. Csókolt, simított, ölelt, mielőtt behatolt, levette a csipeszeket. Heves, forró szex volt, Pápai Zsolt-os, megnyugtató. A rabja vagyok, a csipesz több mint megalázás, porrá zúzza az önbecsülésemet, és a szexe mégis megnyugtat. Nem Janus-arcú férfi, ezer arca van.
Nem szabadultam ennyivel.
– Terpessz! – Tudtam, mi vár rám, tudtam, mit fog tenni. Felhelyezte a két csipeszt. – Fordulj felém! – Csináltam, amire utasított, folyamatosan szemmel tartott, meg kellett mozdulnom. Elégedett volt. – Tudod, hogy megszokod. –Mit? A megalázást? Az újra és újra romokban heverő önérzetemet? Természetesen a csipeszre gondolt, percek múlva ismét a bizsergés maradt. Még mindig nem láttam, mivel szórakozik rajtam. Inkvizíciós eszköznek tűnt, mégsem lehet durva, ha képes vagyok elbódulni tőle.
Kitakart, a baby-doll sem volt rajtam. Leplezetlenül, mohón mustrált.
– Formás vagy! – Nem izgatta a mellemet, magabiztos cirógatással birtokolta. Mint amikor játszunk egy kutyussal, aki szaladna szabadon macskákat kergetni, ám a gazdi kedvéért ott ül, és hagyja, hogy simogassák. Így vesztettem el önmagamat. A férfi rendelkezett a mellem felett. – Végeztünk! Ti, nők megadtok minden gyönyört! És megérdemeltek minden viszonzást. – Miközben ezt mondta, rám borította a bolyhos takarót.
Néztem a férfit, a pléd lecsúszott róla, amikor felém fordult, nem vett még alsót. Sóvárogtam utána.
– Hogy vagy? – A vendégének fenntartott, szívélyes, kedélyes vendéglátói mosolyával érdeklődött. – Meg sem moccantál. – A francba! Megbénít a vonzásod! Megsimogatta az arcom, kaptam egy puszit, a tenyerét rajtam felejtette. Továbbra sem mozdultam, csak néztem, bámultam. Szemeztünk. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akartam, hogy belém hatoljon. Vágytam rá, vártam rá, de semmit nem tett. Az én kezem mozdult először. Basszus, az ágyéka rajtra kész volt. – Pihenj, amíg tusolok! – Miii van? Valóban elment zuhanyozni, utána köntösömmel a kezében hívott ki az ágyból. A köntös nem az, amit otthonról hoztam. Térdig érő frottírt tettem a bőröndbe, a csípőmet alig takaró mézsárga szaténra cserélte másnap.
Szabad voltam, felszabadított, visszanyertem valamennyit büszkeségem morzsáiból, ám Zsolt fensőbbségének emléke billogként rajtam maradt. Zsolt tudta ezt? Persze hogy tudta, talán azért nem engedte szabadjára duzzadó hímvesszőjét, hadd sóvárogjak.
Reggelire sült sonkát kért, pirított kápia paprikával tettem változatossá, bruschettát kínáltam mellé. Az általa választott ebéd kókusztejes zöldséglevessel kezdődött, a corn flakesban panírozott tarjához mézes céklasaláta volt a köret, narancsos joghurttortát készítettem desszertnek. Tele volt a hűtő és a kamra, az egzotikus kajákhoz így sem találtam alapanyagokat. A bevásárlást rám bízta, a főzés alatt kedélyesen várta tőlem az irányítást.
Alig egy órája találtam vissza Vadnai Vikihez, egy másik Vadnai Viki volt, aki immár áhítozva kínálja testét a börtönőrének, és vágyja a viszonzást. Zsolt ebéd előtt kielégítette mindkettőnk vágyát. Ebéd után behullott aludni az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése