Ma dolgoztam először a bentlakásos büntetés óta, amelyet apám helyett vettem magamra. Tartottam tőle, mit fog szólni Zsolt a bátortalan kérésemhez, de beleegyezett, hogy egy órával később érjek haza. Bár csütörtökön és pénteken is jártam az irodámban, szükségem lesz két napra, hogy utolérjem magam. Zsúfoltságra hivatkoztam, ami végül is igaz, Edit szerdáig nem adott időpontot az ügyfeleknek. A titkárnőmmel e-mailen tartottam a kapcsolatot, azt hiszi, Sopron környékén wellnesseztem. Soha többet ilyen wellnesst! Szokásos boltjaimat kerültem, így nem buktam le, a korábbi fényképekből küldtem neki olyat, amelyeket eddig nem látott. Mintha Zsolt épített volna fel egy fedősztorit valamelyik ügyfelének.
Este képtelen voltam tartani magam a neveltetésemhez, apám intelmeihez, a múltamhoz. Testem legalább ne Zsolt törődésére válaszolt volna, hanem bárki máséra. Mindegy, kiére, csak ne az övére! Kitartása azonban eredményt hozott.
– Hhnny! – csúszott ki számon az első elégedett hangfoszlány, miközben nyelve jégkrémnek tekintette a csiklómat. Azonnal leszállt az ölemről, az arcom fölé hajolt. Nem szólt, mosolyogva cirógatta a nyakam. Visszacsúszott a combom közé, a titkom, hogy élvezem, úgy robbant szerteszét, mint egy konfettibomba. Időnként találkozott a tekintetünk, és megcsókolt.
– Carpe diem, Viki! Élvezd, szépségem! – Újra keszekusza haját láttam a vénuszdombomnál, fel-felnézett, nyugtázta, ő az úr, és én képtelen vagyok menekülni a hormonjaim elől.
– Neked kell, vagy a nőnek? – Hogy a francba bírom kérdezgetni, miközben bizsereg a fenekem és a combom?
– Elbúcsúztam azoktól a nőktől, akik nem élvezték. Kellenek nekem is az ízek, az aromák. – Magára hagyta kéjpontomat, a játékszerét, és felém fordulva mellém feküdt.
– Van, akit taszít.
– Van, ami engem is. Ezért építettem bidét a fürdőmbe, zuhany bárkinek a lakásában rendelkezésre áll.
– Kitartó vagy.
– Csak ha látom a sikert. Miközben próbáltál arra emlékezni, hogy ki voltál, és néztél kifelé a sötétlő ablakon, aközben alul tocsogtál és duzzadtál. Elég, ha beszélek róla. – Bizonyságként lenyúlt a lábam közé ismét, prezentálta önmagamnak is a reakciómat. – Akit hidegen hagy, annak olyan, mintha az aranysárga csipeszhal étrendjéről lenne szó, amikor beszélek róla.
– Az micsoda? – Lehetetlen nem nevetni a lehetetlen ötletein.
– Tök mindegy, egy trópusi hal, az étrendje teljesen érdektelen, pont ez a lényeg. Megígértem, nem lesz részed erőszakban.
– Azt is mondtad, hogy egy nő csak egyetlen nő.
– Azt is mondtam. A csiklótornát nem kiszolgáltatott nővel kezdeném, márpedig te nem szabadulhatsz ki a lakásomból.
Ki ez a férfi? Akit a híre vadásszá tesz, és akinél én is megéltem, hogy a Jurassic Park velociraptoraitól tanulhatott. Aki úgy beszél a szexről, mint egy rétes receptjéről, és akinek csaknem annyi tapasztalata van, mint anyámnak a rétessütésben.
Miközben ránk köszöntött az éjszaka, tobzódó csípőm és csiklóm időnként szabadult volna a kéjes fájdalomtól. Esélyem sem volt, két karjával hatalmas és szoros bilincsbe fogta a medencémet. Ki képes visszatuszkolni az Etna vagy a Saint Helens láváját kitörés után a kürtőbe? Én nem. Zsolt meghódítandó vadászterületeinek száma csökkent, a tűzhányók száma nőtt a hálószobában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése