Nem akarok nyilvánosan mutatkozni vele, nem hittem, hogy Zsolt áthidalja ezt a nehézséget. Áthidalta. A harmadik kíméletre szoruló estémen moziban jártunk, és étteremben vacsoráztunk. Most jutottam hozzád, kedves naplóm, amíg ő zuhanyozik.
Tegnap nem filmet néztünk, a krimi újabb részéről is megfeledkeztünk. Játszottunk, szó szerint. Papírszatyorral a kezében érkezett haza, klasszikus malom, gó játék, jenga, mastermind és backgammon került elő.
– Csak a twister hiányzik. – Ámultam a választékon és figyelmességén.
– Pihenned kell. Remélem, együtt próbáljuk ki azt is. – A tárgyalások között nem járhatta a boltokat, neten rendelve futár vitte a játékokat az irodájába, sakktáblája természetesen van itthon.
A malmot meguntuk, a sakk hosszú volt, néhány gó- és backgammon-menet után a ledőlő jengatornyoknál és a mastermindnál ragadtunk le. Utóbbi egyre bonyolultabb lett, üres lyuk is maradhatott a pálcikák helyén, aztán a színekből többet rakhattunk. A memóriája legyőzhetetlen, a logikai és az ügyességi játékban mulattatóan fej fej mellett haladtunk. Valószínűtlenül meghitten teltek az órák.
– Kérhetek valamit az időszámításunk utáni napokra, hetekre, amikor már nem leszel itt? – Egy piros és egy fehér pálcika között két üres helyet kellett kitalálnia a mastermindban, amikor megkérdezte.
– Mit szeretnél, Zsolt? – Gyanúsan hibátlan Pápai Zsolt-os időzítésnek tűnt.
– Vedd fel a telefont, ha hívlak! Pusztán ennyit kérek. – Nem tévedtem. Mondhatsz-e nemet erre a látszólag egyszerű kérésre a betegséged alatt aggódó és segítő ápolódnak? Mondhatsz-e nemet egy szexmentes, meghitt pillanatban?
– Ne haragudj, nem tudom, Zsolt. Hazudni nem fogok. – Nemet nincs szíved mondani, de időt kérhetsz.
– Te jössz! Jók a színek? – A játéktáblára mutatott.
Nyílik a fürdőszoba ajtaja, Zsolt végzett a zuhanyozással. Nem kíméli az érzékeimet, bódító a vizes haja, bódító, ahogy egyetlen mozdulattal letekeri magáról a törülközőt, és meztelenül befekszik mellém. Bódítóvá vált a zsaroló, akiről négy hete azt hittem, kettétöri az életemet.
– Mindjárt befejezem az írást.
– Folytasd nyugodtan! Nem zavar. Holnapután már nem hallom a körmeid kopogását. – Lekapcsolja az éjjeli lámpáját. A moziban, az étteremben tapintható volt a lehangoltsága, most leginkább csüggedtnek nevezném, ahogy elköszön éjszakára.
A mozijegyet a munkahelyemül szolgáló irodaház recepcióján kaptam meg, amikor ebédelni indultam. „A nézőtéren várlak. Sötétben nem ismerhet fel egyetlen véletlenül odatévedt barát sem, ha tíz percet késel. Zs.” Konspirációs tanácsot is találtam a borítékban.
Valóban a helyén ült, talán egyetlen üres szék volt a nézőtéren, az enyém. Akadályokon átbotladozva jutottam oda.
– Bocs, erre nem gondoltam! – Igyekezett hitelessé tenni a bocsánatkérést, meglepetése őszinte volt, ugyanakkor alig bírta visszatartani a nevetést. A 4D-s moziban már a reklámok alatt rázkódnak a székek, négy remegő-rezgő nézőt kellett felállítanom a helyemig, és ez mulattatta. Burleszkbe illő percek voltak, de nem voltam mérges.
– Jól kezdődik. – A váratlanul idétlen helyzet áldásos hatása, hogy a felgyülemlett szorongás nem sírásban, hanem vihogásként tör felszínre. Olyanok voltunk, mint a kamaszok, újrakezdtük a röhögést, amint összenéztünk.
– Átlagos párok átlagos moziban popcornt esznek, és kólát isznak. – Zsolt volt képes először megszólalni, felém nyújtotta a ropogtatnivalót és az üdítőt.
Átlagos udvarló volt, mintha bátortalan lenne. Azt hiszem, időt adott minden lépés után, bármikor visszautasíthattam volna a közeledését. A film közepe táján tette karját a háttámlámra, tíz perc múlva karolta a vállam, újabb tíz perc múlva közelebb hajolt, és megcsókolt. Átlagos lány szerettem volna lenni, aki mellett egy hétköznapi, Pápai Zsolt nevű pasi ül, akkor nem kellene elbúcsúznunk.
– Ne ez legyen az utolsó közös mozink! – súgta, miután viszonoztam a csókját. – Hiányozni fogsz, Viki!
A sofőrszolgálatot a parkolóba hívta, a kocsimnál adtam oda a slusszkulcsot, és utánam hozták az étterembe. A legkisebb különteremben tizenkét vendég fér el, ezt foglalta le, itt bújhattunk el kettesben. Hogy a francba szervez meg hiánytalanul mindent? Talán szakmai ártalom. Elmesélte, a személyzet maximálisan diszkrét, rendszeresen jár oda ügyfelekkel, akik kizárólag így találkoznak vele, az irodájába be sem tennék a lábukat.
– Azt hittem, szerzek kettőnknek néhány élvezetes éjszakát, néhány élvezetes hetet. Nem bánom, amit tettem. Most nem kérhetnélek arra, ne égesd fel magad mögött a hidunkat. – A kedélyes este nem telhetett el a jövőt firtató töprengései nélkül.
Ezután feküdt mellém bódító meztelenséggel, aludt el csüggedten. Én is lekapcsolom a lámpát. Szerencsétlen a találkozásunk, újra nem élhető emléke pótolhatatlan, a bujaság mélységét valószínűleg hónapokig tartó, kínzó hiány követi majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése