Talán ma estére született meg a bizalmam Zsolt iránt.
A kedd hajnali virrasztás után tegnap is beleegyezett, hogy Brúnó békés szuszogással a hálószobában jelezze, hogy jól van. Mintha a kutya hallgatózott és leskelődött volna, zavaromat Zsolt sem volt képes elüldözni, széttettem a lábamat, túl akartam rajta lenni. „Nem lesz erőszak” – így mondta első este. Nem csak az erőszaktól tartja távol magát, a passzív guminőtől is, így lemondott napi aktusáról. Csajok mámorában fürdő évek, és a hetek, amikor engem határtalanul megkaphatott, aztán két megvonásos éjszaka. Talán ez rántotta ma este a szex újabb mélységeibe. Ne tagadjuk, engem is!
– Érezd, mit teszel velem! – Kezemet cövekké merevedett erejéhez vezette. Valamikor az ölelkezés egy felfoghatatlan pillanatában tovább jutott fenekem markolásánál, simogatásánál. Olyan önfeledt nem lehet a vágyad, hogy ne érezd, amikor a férfi ujja bekúszik, megnyitja a fenekedet. Tekintete határozott volt és magabiztos. Nem mondtam sem azt, hogy hagyd abba, sem azt, hogy folytasd. Nem haladt beljebb, ám nem is távozott. A tiltakozás hiánya zöld lámpa volt számára. A szorongó görcs a köldököm környékéről indult. Hiányzott volna a folytatás, ha visszafordul, mégis riadt voltam. Csiklómra adott csókokkal segített, aztán ujjaival a puncimban játszott. Elöl, hátul bennem volt, mondania sem kellett, ellazítottam magam. – Iszonyúan hiányzik, Viki! Próbáltad már?
– Ügyetlenek voltunk. – Felesleges volt részletezni, sejtette vagy pontosan értette, a popsiszex nem életem legrózsásabb élménye.
– Gyere! – Egyik pillanatról a másikra távozott belőlem, állt az ágy mellé, és nyújtotta felém kezét. Tenyerébe kapaszkodtam, megálltam mellette. – Bocs, nem készültem! Nincs semmi a fürdőben – mosolygott. Kihúzta szekrénye egyik fiókját, intimzuhanyt vett elő és még valamit. Pápai Zsoltot semmi nem feszélyezi? Az intimhigiénia kellékei úgy kerültek elő, mintha egy nyakkendőt emelne ki. – Megkérhetlek? – adta át nekem.
A popsimba nyúlkálás eső utáni lanyha utcai vízcsordogálás volt a szégyennek, zavarnak ahhoz a zuhatagához képest, amit ekkor éreztem. Szappanszerű golyócskákat kaptam még. – Ha nem szeretnéd, nem folytatjuk. – Francot nem szeretném! Legalább annyira a kíváncsiság hajtott, mint a lapuló kéjvágy. Miért ne próbálnám ki az anált egy profi szeretővel?
A fürdőben azon tépelődtem, vajon a férfi csupán használni fog, vagy én is akarom? Az ágyban megszűntek a kétségek, úgy kezdte ismét a csábítást, mintha aznap meg se csókolt volna. Nem kapkodta el az elölről, hátulról ujjas játékot, egy ujja mélyen a tiszta fenekemben olyan volt, mint aki beköszön, azt kérdezi: „bejöhetek?” Kitekerten, kifacsarodva feküdtem az oldalamon, félig a hátamon, akadály nélkül fért a popsimhoz, testem által vetett S kanyar, vagy inkább § jel lehetővé tette, hogy arcomat ne veszítse szem elől. A síkosító úgy tartozik éjjeliszekrényéhez, mint az olvasólámpa. Miközben második zselés ujja tágított, tekintetem az övébe kapaszkodott, ő mosolygott és figyelt.
– Szólsz, ha bármi fáj! Szólsz, ha több feszítésnél! – Felizgatott a hangja. – Gyönyörű vagy! – Ugyanakkor megnyugtató volt, biztonságot sugallt. – Nem lesz semmi baj. Bízz bennem! – Megszakítás nélkül suttogott, búgott, miközben ujjai tették a dolgukat. Fallosza ért hozzám. – Cssíí, nyugi! – A kék szempár az arcomat nézte, keze az összekapcsolódásunkat irányította. Kettőt előre, egyet hátra, így haladt beljebb. – Azonnal szólj, szépségem, ha kellemetlen! – Mögöttem feküdt, másik karja a vállamat karolta át, az arcomat továbbra sem veszítette szem elől. Elérkezett a kell a nő pillanat, amikor a férfi elveszíti a kontrollt, hormonjai veszik át az uralmat, elmerül saját gátlástalan gyönyörében. A fájdalom közelében sem jártam, az ölembe könnyedén siklott be a két ujja. Túlzás lenne azt mondani, orgazmusom volt, a kellemes szintet azonban elérte. Használta-e a testemet? Igen. És miközben ezt tette velem, a csókjára vágytam, én kapaszkodtam a hajába, húztam számra az ajkát.
Reggel indulunk Szlovéniába, Brúnót útközben hazaszállítjuk, tökéletesen meggyógyult. Gazdái kora délután érkeznek, annyi időt tölt a saját kertjében, mint Feriék munkanapjain. Mi ebédig elfoglaljuk szobánkat a szállodában. Programjaink jellegéről eddig sem voltak kétségeim, körülményes lesz a naplóírás, mindenesetre a laptopomat magammal viszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése