Búcsúzom, naplóm! Zsolt azt ígérte, nem olvassa el, mit írtam, tartja a szavát. De figyelmeztetett, a lakásából nem vihetek ki semmi információt a magánéletről. Látatlanul biztos abban is, hogy apám múltjának titkait is tartalmazza, sajnos igaza van. Most annyit írhatok, amennyit szeretnék, utána nem árulja el a téged lezáró jelszót.
A végső éjszakánkhoz készülődtünk, a tus alatt rám telepedett a melankólia. Utoljára fogom érezni ajkát a számon és a csiklómon.
Sose várt rám behunyt szemmel az ágyban, most ezt tette. A fejét elfordította. Miután kinyitotta a szemét, akkor sem nézett rám, valahova a hálószoba ajtajára bámult, talán pont a kilincsre. Befeküdtem mellé, most volt rajtam bugyi, múlóban lévő vérzésem miatt kellett.
– Átgondoltad, mit teszel? – Vontatottan fordult felém. – Hiányozni fogsz. – Ő egyfajta szakításban élt, én türelmetlenül vágytam haza.
– Mivel szórakoztál velem két hete? – Reméltem, ebben a hangulatban elárulja misztikus titkát.
– A szexpaletta felét végigjártuk. Mire gondolsz?
– Az is szombat reggel volt, két hete. Talán egy csipesz. – Igazam lett, benyúlt az éjjeliszekrény fiókjába.
– Nem középkori kínzószerszám. – Basszus! Valóban apró, műanyag csipesz volt, amilyennel hajunkból pár szálból álló tincset foghatunk fel. Elvettem tőle, engedte, kisujjamat alig érte át. Azt hiszem, hisztérikus nevetésnek hívják, amely a megkönnyebbülés nyomán kiszakadt belőlem. – Édes, mit gondoltál, mit teszek veled?
– Féltem.
– Ne mondd, hogy fájt!
– Megalázó volt.
– És izgató. Elfogadtatta veled, hogy irányítalak az ágyban. – Szemezett velem a bársonykék tekintet.
– Csókolj meg! – Nem lesz még egy ilyen pasi az életemben. A félelem borzongásig fokozódott, amikor hozzá érkeztem, most borzongva kívántam. Szenvedélyes bezártságom utolsó éjszakáját éltem.
– Egész éjjel, Viki! – Számra hajolt, ujjának csiklóvarázsa elindult rajtam.
– Vérzek még!
– Csupán néhány csepp, kit érdekel?
Keresztben feküdtünk, akárcsak néhány napja. Nem vettem észre, mikor merültem el az ágy végénél lévő tükörben, ugyanúgy, ahogy napokkal korábban. Akkor a bagzó macskák képe tolakodott a fejembe. Most is. Zsolt nem szólt, nem kérdezett, eszmélésemkor láttam meg, hogy arcomat fürkészi.
– Basszus! Leskelődsz! – Zavarba ejtő volt.
– Szex közben? Te leskelődsz! – Mosolygott vissza rám. – Folytasd! Nézzél! – Nem fordítottam vissza fejemet a tükör felé, megtette ő, és tenyerével leszorította az arcomat, megakadályozva, hogy máshova nézzek. A közösülés férfitáncát látva két percen belül elélveztem. – Kell a szád! – Száj-szex szemeszterem minden tudásával dédelgettem, nyelvem élvezte a makkját, makkja a nyelvemet, ám nem így akart elsülni.
Az ágy mellé állt, a szélére rántott, kölcsönösen tettük magunkévá a másikat, búcsúzó ölem beszippantotta. Tenyerét vénuszdombomra helyezte, biztos voltam benne, így akarja érezni, tapintani önmaga mozgását, ahogy tövig belém hatol. Kielégülésem elmaradt, nem volt csípőringás, mégis ugyanaz a súlytalan nyugalom, békesség vett körül Zsolt lassan csituló zihálását, hörgését hallva. A férfi kielégítése okozott élvezetet.
– Más lányoknál is használtad a mütyürödet? – Nem szabadultam szemérmemet sértő, ámbár izgató játékszer emlékétől.
– Igen, de nem ezt. Gyere! – Szekrényéből két fiókot húzott ki, mindkettő feltárta egy-egy szexshop kínálatát, egyikben ömlesztve voltak az eszközök, a másikban originál csomagolásban.
– Ezeket… rám akartad tenni?
– Pusztán készenlétben voltak, egyikkel sem találkoztál.
– Miért mutatod meg nekem?
– Viki, nem szeretném, ha titkaim lennének előtted! – Nem tudom, miért, nem volt kétségem, a nőfaló eddig nem tárta fel fiókjait lányoknak. Őszintesége vágyakat fakasztott. Kétszer kényeztetett még gyönyörbe, és átkarolva óvott, amikor kimerülten elaludtam.
Reggel nem volt szex, Zsolt sem volt képes csillapítani a várakozás türelmetlenségét, amit lakásom közelsége váltott ki. Csomagolni segített, ebédelni már nem együtt fogunk, elenged előtte. Hiányzott valami… kihúztam az éjjeliszekrény fiókját, miközben a bőröndöket zárta össze.
– Elvihetek valamit? – Az emlék hiányzott. A mütyür műanyag csipeszpárt nem hagyta elvinni, azt mondta, neki emlék. A szlovéniai szemmaszkot tettem el.
Búcsúzom, naplóm, indulok haza. Átadlak Zsoltnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése