21.nap éjjel, szombat

A tegnapi programot Zsolt logikus előrelátással tervezte meg, ennek volt része a bizalmat erősítő túra. Tudta, amikor felhívta figyelmemet a naplóra, hogy ma éjjel írnom kell, anélkül nem találok nyugalmat. Együtt töltött szexidőnk kizárólag szabad körülmények között kipróbálható, legképtelenebb kalandjába vágott bele.

Kívántam az esti élmény újraélését, a reggel mégis aktus nélkül telt. Lezuhanyozva várta, hogy felébredjek.

– Nagyon éhes vagy? – hízelegtem a tus alól kijövet.

– Ne haragudj, de igen! – Ennyivel intézett el. Kérlelni, ácsingózni nem fogok szexért. Reggeli alatt a mai programról beszélt, és az okról, miért nem folyamatos légyottal akarja tölteni az időt. A gellérthegyi (itt van a lakása) négy fal között alaposan, ám egyoldalúan ismertük meg egymást, ezt mondta. Külföldön olyan kötetlenül járhatunk-kelhetünk, ahogy általában fiúk és lányok együtt szoktak. Kerülte a pár és a kapcsolat szavakat, igaza volt, én sem hiszem, hogy ránk illene. Szeretné tudni, milyen lehetek, amikor nem korlátoznak, a napirendem beosztásában nem kell betartanom szóbeli egyezségeket, utasításokat. Nem lennék őszinte, ha azt írnám, hidegen hagy, ő milyen lehet, amikor a kényszerhelyzet nem könnyíti meg az összhang kialakítását egy nővel.

A sziklavárat egyórányi autózással elérjük, ám az utazáshoz, a vársétához át kellett öltöznöm. Hogyan került mögém, amikor kiléptem a fürdőből? Nem vettem észre, a settenkedés része a munkájának.

– Cssíí! – Szemmaszk sötétítette el a világot. – A kezedet is összekössem, vagy nyugton maradsz? – Hangja nem fenyegetett, hanem csábított.

– Nem mozdulok. – Nem a vágy miatt fogadtam szót; féltem attól, amit tenni fog velem, ha tiltakozom. Nem akartam totálisan kiszolgáltatottá válni, ezért a kezemet nem adtam.

Megigazította a szemmaszk pántját. Éreztem, amint tenyerével kisimítja nyakamból a hajamat. Azt hittem, a nyakamon kezdi a gerjesztést, tévedtem. Hallottam, hogy a hátam mögül elém lép. Két tenyerébe fogta az állam, úgy, hogy hüvelykujja az arcomon pihent. Alig lenne izgató, ha látnám, így lázító volt. Három hét intim élményeinek következményeként nem féltem tőle, hanem felcsigázott. Maga felé húzta az arcom.

 – A nyelved! – suttogta. Kinyújtottam, rendelkezésére bocsátottam, ő is pusztán a nyelvét használta, ajkunk hébe-hóba érintkezett. Basszus! Ez kurva jó! Szokott módon, azaz ha látok, alig más, mint a csók, vakon egy másik világ, nem tudhatod, nem látod előre, mikor ér véget a kényeztetés. Még nem fejezte be, elkezdte kigombolni a blúzom, miközben nyelvtánc és csókok váltották egymást. Nem kapkodta el blúzom levételét, amikor a melltartómhoz ért, már türelmetlenül vártam, mikor tesz magáévá a csók és a nyelvkócolás után. Egyetlen agysejtemben sem merült fel, hogy megszabaduljak a szemmaszktól, sőt én kértem volna, hogy hagyja, ha le akarja venni. A melltartón keresztül gyurmázás, majd a csipke félrehajtása után csókolgatás következett. – Gyere! – Megfogta a kezem. Szinte idegen szobában sikerült csetlés-botlás, orra esés nélkül eljutnom az ágyig. – Segítek! – Bonyolította a vakon ügyetlenkedést, hogy a franciaágy távolabbi széléhez vezetett.

– Francba! – Ahogy beléptem előtérből a szobába, két lépés múlva csaknem ráestem az ágyra.

– Erre gyere! – Irányított jobbra finoman, mégis beleütköztem az asztal előtti székbe. – Óvatosan! Ráérünk! – Hallottam, ahogy papucsomat félrerúgja, és arrébb tolja a fotelt, amely közvetlenül az ágy mellett volt. – Szabad az út. Most már csupán saját lábadban botolhatsz el. – Tévedett, az utolsó akadályt sem vettem hibátlanul, az ágy sarka kék foltot hagyott térdem alatt. – Ne haragudj!

– Ilyen nincs! Odaérek végre? – Őt zavarta a baleset, én nevettem rajta.

– Megérkeztél. Állj meg! – Folytatta a láthatatlan vetkőztetést, a bugyit és melltartót rajtam hagyta. – Te jössz! – A hang iránya alapján az ágy szélén ült. Tapogatós lemeztelenítést várt tőlem. A segítségével vakon megtett utat végigbotladoztam, a pólóját egyszerű volt levenni. A slicce gombos volt, nem cipzáras, letérdeltem, úgy jobban kézre esett. Ki érezte már tök sötétben, mintha minden gombot másik nadrágon nyitna ki, úgy változik a benne lévő töltés? Aki érezte, tudja, milyen, aki nem érezte, sürgősen pótolja be! Vontatottan haladtam, vissza kellett volna zárni és kezdeni elölről egyszer, kétszer, ötször. Imádtam! Zsolt is. Óvatosan az alsóval! Vacak, ha levétel közben gumija beleakad a meredő, érzékeny hímtagba. Egyik kezemmel Zsoltot óvtam, hüvelykujjamat makkján tartottam, védendő azt, másik kezem középen lehúzta az alsónadrág gumiját, aztán haladtam jobbra, majd balra. Zsolt hanyatt feküdt.

– Hova mégy? – kacagtam.

– Gyere utánam! Játssz a mellemmel! Ne szopd, csupán nyald! – A derekánál térdeltem, tapogatózva igazodtam el rajta, ujjam jelölte be nyelvemnek a célt. Két markával a fenekembe mart, a tangánál jobban kedvelem a lepkebugyit, a tenyérnyi széles csipke csak lent válik keskeny pánttá. Ebben könnyű hozzáférni a fenekemhez, Zsolt ezt használta ki. Miközben gyúrta fenekemet, az ujja behatolt a popsimba, épp annyira, hogy megfeszüljenek az izmaim, hogy legyen ellenállás, amelyet le kell győznie.

– Nehh csináld!

– Dehogynem! Kurva jó! Vedd le a melltartód, hadd lássam a cicid ringását! – Eltakart szemmel pusztán elképzelni, hogy vizslatnak… Kiszolgáltatottá tesz, és izgató. – Mutasd magad! – Pápai Zsoltnál is elérkezik az idő, amikor a vágy robbanásért kiált. Úgy döntött hanyatt, úgy dugott meg, hogy lefogta a kezemet, még mindig nem láttam, ám éreztem a nyelvét a nyakamon, néhány kezdeti csusszanást az ölemben, aztán zabolátlan, fékevesztett rugózást, lökéseket a testemben.

Ezután indultunk a „polgári”, szexen túli ismerkedésre. A ma Guinness-rekordot tartó sziklavárat a középkorban leghírhedtebb lakója miatt egy évig ostromolták, sikertelenül. A vár Achilles-sarka a mellékhelyiség volt, ezt építették legvékonyabb falakból. A lovag dolga végzése közben a leomló falakkal együtt zuhan a mélybe, ez volt a haditerv. A hadviselés szégyene? Szerintem az. A kedvese hársfát ültetett a lovag sírjára, ahova Zsolttal elzarándokoltunk.

Mit lehet félnapos hagyományos kirándulás alatt megtudni a férfiról, akivel hetek óta együtt élsz? Azt, hogy nem fedezel fel semmit, ami taszítana. Kérkedik-e évszámokkal, dátumokkal, amelyek egy-két olvasás után beleégnek a memóriájába? Igen. Zavaró vagy tolerálható? Tolerálható, sőt szórakoztató. Irányítja-e szexen túl is a nőt, aki vele él? Valószínű. Kompenzálja-e ezt azzal, amit a díványon nyújt? Valószínű, sőt díványon túl is képes meglepni a gondoskodásával. 


22. NAPRA LAPOZÁSHOZ KATTINTS A "RÉGEBBI BEJEGYZÉSEKRE" !