10.nap délután négy óra, kedd

Azt hiszem, ez lesz a naplóírás órája. 

Az orális meghódítás után orális feladatot kaptam.

A karfiollal, bébirépával és tejszínes mártással kínált csirkecomb elkészült, a pizzás csiga a sütőben sült, mire Zsolt hazaérkezett. A szokásosnál is szívélyesebb volt, szinte negédes. Vigyázott a tésztára, kifogástalanul időzítve, aranybarnán emelte ki a forró tepsit a sütőből. Nekem vágólapom van otthon, Zsoltnak vágódeszkája, az összehajthatatlanság miatt nehezebb mosogatni, ezt is megcsinálta. Az este nem olyan hangulatban telt, mintha évek óta együtt járnánk, de mintha három gyerekünk durmolna a gyerekszobában.

A baltimore-i gyilkossági sorozat aktuális részét a hálószobában néztük meg, nem a nappaliban.

– A szádat kérem! – Fasza, hova?– A korábbi pasijaid szerették az orális szexet? – Vége lett a filmnek, kikapcsolta a videót. Feltárta az esti szívélyes, csaknem családias hangulat célját.

– Melyik férfi nem kedveli? – Felesleges húzni az időt, ha most nem, akkor megvalósítja három nap múlva.

– Nem ezt kérdeztem, Viki. Azt kérdeztem, milyen gyorsan élveztek.

– Változó volt.

– Hunyd be a szemed! – Első este azt ígérte, nem lesz részem erőszakban, ez mi más?

Falloszának friss tisztaságillata volt. Zsolt semleges szappannal tusol. Nem kérte, hogy nyissam ki a számat, nem a hegyét tette be, be sem akart hatolni. Az oldalát húzta végig ajkaimon. Íztelen íze volt. Éreztem a méretváltozást, a puhából rugalmas tömöttre, majd keményre váltást. Az izgatott fel, hogy én tettem ezt vele, ki mertem nyitni a szememet. Zsolt az arcomat fürkészte, óvatossága megnyugtató volt, mégis izzító. – Nyald meg még egyszer! – Ajkamat akaratlanul megnyaltam, amíg eltávolodott, ezt vette észre, ezt kérte újra. De előbb megcsókolt. – Folytasd! – Ismét a férfiassága csúszkált rajtam. Nem kérte a nyelvemet, megvárta az újabb, spontán hízelkedést. – Gyorsabban, Viki! Ne pihenj! – Utasítás helyett vágy volt a tekintetében amikor becsukta a szemét. Leginkább úgy nézhettünk ki, hogy miközben ő maszturbált, én összenyálaztam a farkát. Nem sült el, nem akart, úgy feküdt mellém. – Köszönöm. – Saját lanyhulására koncentrált.

– Ennyi volt? – Van, aki nem csodálkozna?

– Minden pasidat duzzadva szoptad és kaptad be?

– Igen. – Már-már nem lepődöm meg Zsolt fesztelenségén, amikor szexről beszél.

– Olyan, mintha egy színdarab második felvonására ülnél be. – Lehetetlen ötletein sem lepődöm meg.

– Így a happy endet hagyod ki.

– Biztos vagy magadban, hogy happy end lenne a vége? Eljön annak is az ideje.

Nem bújtam hozzá, ám felé fordulva aludtam el, kezemmel átkaroltam a mellkasát. 


11. NAPRA LAPOZÁSHOZ KATTINTS A "RÉGEBBI BEJEGYZÉSEKRE" !