Hazafelé nemcsak a vacsorához vásároltam be, hanem hiánytalanul kipipáltam a Brúnónak írt listát. Időnként tanácstalanul forgolódtam az állatfelszerelés-üzletben. Nekünk berni pásztorunk van, Mohó a neve, és apa engedélyével csak betegen lépheti át a ház küszöbét. Mit felejtek el venni a lakásban alvó állatnak?
A kutyapárna mellé egy kupacba tettem le egy-egy tálat víznek és kajának, pórázt, hámot, szájkosarat, labdát, műanyag csontot és a játék csirkét.
– Mi a franc ez, Viki? – Azt hittem, Zsolt örülni fog, ehelyett ingerülten leltározott. – Nem kellett volna semmit venned! Feriék mindent hoznak. Saját párnáján, saját szagát érezve fog aludni, póráza is van, szájkosár nem kell!
– Ne haragudj! Azt akartam, semmi ne hiányozzon.
– Meg kellett volna kérdezned! Főzni is szeretnél neki? Elég a kutyatáp! Komplett berendezést vettél! Csak a bébiőr és a pelenkázó hiányzik. Ez egy kutya!
– Megváltozik a környezete, a gazdái magára hagyják.
– Nem kidobják, és engem ismer. Hagyjuk a picsába! Elmegyek zuhanyozni.
Mindent kihordtam az erkélyre, mire letusolt. Felfoghatatlan volt, miért bőszítette fel, hogy izgatottan várom az állatot.
– Odaadjuk Feriéknek, amit vettél. Használják utánpótlásnak, amikor a mostani kutyapárna és a többi elhasználódik. – Higgadtan jött vissza.
– Miért lettél ilyen dühös? Mit csináltam? – Tanácstalanságom nem apadt, a félelem sem, nem láttam még Zsoltot robbanni.
– Te semmit. Időnként elfogy a türelmem az értetlen ügyfelekkel szemben. Mit főztél?
– Mediterrán tempura az előétel, utána sertéscomb baconös morzsában.
– Ez ráér. – Az asztali grillen megforgatta a húst, utána lekapcsolta. – Folytasd, amit tegnap elkezdtél! – A pólóm alatt felnyúlt a melltartómig, és kikapcsolta. Csókot nem kaptam, azonnal a mellemre tapadt. – Ez az! – Valahogy elértünk a kanapéig, a combjára ültetett. – Hajolj hátra! Kínáld magad! – Tenyere megtartott a vállamnál, hátam a karján támaszkodott. A testhelyzet minden második szexfilm dramaturgiájában benne van. – Szédítő vagy! – Ezért szeretik a forgatókönyvírók. Nem csak a látvány megkapó, a férfi ajka, nyelve végigszántja a szegycsontod, középen a hasadat a köldöködön át a csípődig, lázító és nővé tesz, amint elképzeled, miként nézhetsz ki kívülről. Nem azért vonaglasz, mert így írták elő, hanem a nőiességedben fürdőzöl. – Térdelj elém! – Dzsoggingját én vettem le, lógó vesszejéből már merev árbóc lett, azzal nem kellett törődnöm. – Bátran! Engedd el magad! Tedd velem, amit akarsz! – Észrevette, tudott előző napi szigorú önkontrollomról? Bizonyosan. – Önfeledten, Viki! Szólok, ha kisiklasz! Bátran! – Mi a fenét akar? Eddig azt kellett tennem, amiben nem hibázom, most továbblépésre biztat.
Féktelen nem mertem lenni, ám ki sem centiztem mozdulataimat. Néha a jól ismert szisszenéssel terelt helyes ösvényre. Nem zavart, időben szólt ahhoz, hogy ne zökkenjen ki gyarapodó vágya. Elérte, amit akart, hasznosítottam az előző napok tapasztalatait, eddig ügyetlen mélységben is bakizás nélkül bántam vele. Nem sürgetett, megelégedett azzal, hogy napról napra fél-egy centivel beljebb juthatott.
A zuhanyozás, az eltelt másfél óra, a kielégülés csitította paprikás hangulatát, ami hazaérkezéskor jellemezte. Vacsora után ismétlésre vágyott.
– Beszélj, Viki! Mondj bármit, csak halljam a hangod! – Dumálós szexre kért. Eszembe jutott, amikor megértettem, miért nézi a nők arcát. Kéjben fürdő vonásaitól én is begerjedtem. Emlékeztem arra, miként sugdos, szinte bekapja a fülem. Ölelkezés közben nem fukarkodik a „folytasd, kívánlak, vágyom rád, szédítő vagy” és hasonlókkal. Itt az ideje, hogy ellessem tőle. Nem doktori értekezést, még csak nem is védőbeszédnyi mondatokat vár tőlem, pusztán néhány kéjes szót.
– Csókolj! Finom a szád! A nyelved! Baszd meg, Zsolt! – Az utóbbi annak szólt, hogy a kielégülés küszöbén ismét megállított, és a forró fergetegből jéghideg, tehetetlen vergődésbe hulltam.
– Ügyes vagy! Jól csinálod! Mondtam, gyorsan tanulsz! – Hanyatt fordult, arcomat ágyékához húzta. – Kell a hangod! – Önmagával is megtette ugyanazt, amit velem, kilövellés előtt széttörte a ránk telepedő kéjbúrát.
– Nyalj még! Simíts! Ne hagyd abba! A másik kezed is! – Tajtékban forgolódtunk. Később nem feküdt vissza, könyökölve a nyelvem és hímtagja találkozását fürkészte. Én döntöttem hanyatt, és ültem a csípőjére, ám visszatartott attól, hogy elfoglaljam az ágyékán helyemet, királynői trónomat. – Tárd ki a szád! Megkóstolom a torkod!
Én csókoltam meg, én nyaltam be a torkába.
– Baszd meg, Viki! Kurva jó! Mit csinálsz velem?
– Szálljunk végre el!
– Még nem, folytasd! Kell a szex, felejteni akarok! – Három-négy megszakított kör után engedett a megkönnyebbülésnek. A halogatások miatt inkább megkönnyebbülés volt, mint gyönyör.
Először láttam, amint az irodája, munkája fáradtságát szexeli ki magából. Néhányan itallal mossák át a fejüket, mások a motorozás szabadságával vagy a horgászás nyugalmával, valós idejű háborús kiberjátékokkal, esetleg barkácsolással menekülnek el, szakadnak ki a valóságból, töltődnek fel. Zsolt szexszel utazik abba a párhuzamos univerzumba, ahol erőt gyűjt a másnaphoz. Ezen az estén az a férfi mutatkozott be, aki csajozni, ismerkedni indult volna, és az első kézre kerülő nőt viszi haza, ha nem vagyok nála.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése