Egy nappal később ugyanitt, ugyanúgy fekszünk. Zsolt alszik mellettem, valószínűleg felszínesen, legalábbis erre utaltak a tegnapi szavai. A naplóírás után én is elbóbiskoltam, Zsolt előttem ébredt, ismét nem hagyott magamra, olvasott.
– Mit olvasol?
– Hawking életéről és a munkásságáról.
– Értesz a fizikához is?
– Nem, azért olvasom. – Becsukta a könyvet, és letette. – Meddig írtad a naplódat? A laptop billentyűi nesztelenek, de a körmöd kopog rajtuk.
– Ne haragudj! Erre nem gondoltam.
– Nem zavaró. Ne a konyha padlóján írjál kézzel, ahogy első éjjel! Álmodtál valamit?
– Nem. – Oldalt fekve fordultunk egymás felé. Elsimított szememből egy hajtincset. Érintése eszembe juttatta, hogy ismét érezni akarom mellkasát, mellbimbóját. Kezem a bőrét simogatta. Miközben ujjaimat néztem, ő engem tartott szemmel. Párnáját megemelte a háta mögé helyezett, összehajtogatott takaróval, félig ült, félig feküdt. – Ismétlést szeretnék!
– Gyere!! – Hogy a fenébe lobbanok lángra, amikor kérés helyett utasít? A csípőjére ültem. Ne feledjük, alvás közben pusztán a baby-dollt viselem az ágyunkban! – Csak a nyelved hegye! Ne érj hozzám mással, a száddal se! – Ráhajoltam, nyaltam, ahogy tanácsolta. Le sem vette rólam a szemét. – Csukd be a szemed! Úgy érezd, hogy ne is láss! – Még mindig nem lazított, hanem figyelt. Bekövetkezett a pillanat, amikor pusztán a férfi mellkasa jelentette a szempillám mögötti homály-világot. Nyelvem érezte a buckát, ami a merevedő bimbója volt, körbenyaltam, a szélét is. Élveztem. Többet akartam. Szopni vettem a számba. Zsolt ekkor engedte el magát, hanyatt dőlt. Mozdulni kellett vele, miközben testhelyzetet változtatott, lecsúszott a megemelt párnáról. A fenekemnek ütődött kemény hímtagja. Felnéztem az arcára, már magába fordult, megbízott abban, amit kapni fog tőlem. Ő is többet akart. – Szopj! Szívd erősen! – Magához húzta fejem. – Szívd még! Kurva jó! Nagyon ügyes vagy! – Miközben ráültem, tenyeremmel segítettem megtalálni férfiassága pontos célját. Keze lecsúszott a fenekemre, lassította a mozgásomat, különben elvesztettük volna egymást. Mint amikor a védőháló szétnyílik alattad, úgy zuhantam ernyedten, kimerülten rá, miután elélvezett. Nem volt csípőt rázó orgazmusom, mégis béke vett körül, elégedett voltam. – Mondtam, hogy gyorsan tanulsz! – Ismét egy hajtincset simított ki az arcomból, miközben átkarolta a derekam.
Este a négy égtáj felől behatoló, ringlispílező, maratoni szerető kényeztetett.
Reggel Zsolt vont a mellkasára, nem volt szükségem tanácsra, felügyeletre, érzékenyen fűtöttem fel. Azonban nem engedett az ágyékéra ülni, a kezemet kérte. Az utolsó pillanatokban szükséges sebes ritmushoz tenyere irányítóan, segítően átfogta a kezemet.
– Csukd be a szemed! – Amikor ezt mondja, utána a combom között szokott motozni, azonban most más történt. Ajkamon húzta végig az ujját, ami nem volt száraz, a három perce kilövellt kéjnedvvel kent be. Reflexeim irányították a nyelvem, amikor lenyaltam. – Mondanom sem kell, mit tegyél vele! Nézz rám! – Nedves ujja ismét közelített, ugyanúgy nem vett tudomást kétségbeesett tekintetemről, mint amikor az ölemet rágcsálta.
– Ne!
– Ne ellenkezz! – A szám nem mozdult. – Nyald le! – Lemondtam az ellenállásról, egy hét alatt belém sulykolta, hogy felesleges. A következő kóstolót a nyelvemre kaptam, de nem volt folytatás. Újabb lecke várt rám: hüvelyk- és mutatóujjával kívülről benyúlt szinte a fogsorom közé, nyitva tartotta a számat, a másik keze két ujját végigcsúsztatta a nyelvemen, egyszer öklendeztem, utána nem hatolt mélyre. Eltökélt világoskék szemét nézve az irodai beszélgetésünk jutott eszembe, „Ragadozó, azt mondják rólam!” Csúcsragadozó, fekete párduc. Egyértelműen az orális szexhez vezető útra léptünk, azonban nem folytatta kiképzésemet. Ébredés után negyven perccel kimerülten hulltam ismét álomba.
Megterített reggelihez, az omlettet frissen sütötte, amikor végleg kikecmeregtem az ágyból. Délelőtt kuktának jelentkezett. Szükség volt a segítségére, tegnap kiürítette a hűtőt, vacsorára újfent az ebéd ízeit óhajtotta, nemcsak a kacsa fogyott el, hanem a kapros vajbableves és a trópusi gyümölcsökből álló saláta is. A reggeli szextanoda után Pápai Zsolt alkalmazkodó, kedves barátként csatlakozott hozzám a konyhában. Még három hét van hátra a kéj és a kín hullámvasútjából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése